Már egy ideje megfogalmazódott bennem a gondolat, miszerint miért is ne legyenek olyan bejegyzéseim, amikor is teljesen hétköznapi embereket mutatok be nektek. A közös bennük az (lesz), hogy szenvedéllyel végzik a munkájukat, vezetik a vállalkozásukat, vagy egyszerűen csak teszik a dolgukat.  Első alkalommal Gárdos Pál (továbbiakban Pali :-)) fodrászt céloztam meg, akinek a hajformázás a szenvedélye.

Na de kezdem kicsit korábbról. Palival nagyjából 3 éve ismerjük egymást. Ismeretségünk úgy kezdődött, hogy én stylist suliba jártam, ő pedig Gyöngyi barátnőm fodrásza volt – ez utóbbi jelenleg is így van. Eljött a vizsgamunkám ideje és a körülmények úgy hozták, hogy Palit hívtam segítségül a személyi styling fotózáshoz. Erika haja viszonylag rövid volt, de a szettekhez a szokásostól egészen eltérő frizurákat szerettem volna. Pali tökéletesen megvalósította az elképzelést, a különböző megjelenésekhez igazította a frizkót és még a fotózás derítésénél is sokat segített a 6 sávos úton, amit a mai napig emlegetünk :-).

Ekkor Pali négy-öt éve űzte a fodrász mesterséget és még szinte újonnan lett vállalkozó a szakmában abban a Hajós utcai szalonban, ahol jelenleg is várja vendégeit. Fodrász tanulmányait 2010-ben végezte el, majd a Nyugatinál egy részben iráni tulajdonú üzletben kezdett dolgozni, ahol az alap rutint 2-3 év alatt megtanulta. A fodrász fiú szakmaiságára, ízlésére, stílusára nagy befolyással bíró egykori Sáfárik szalon volt a következő munkahelye az Andrássy úton, amely Sáfárik Péter Gábor mesterfodrászhoz kötődött és ugyan a szalon működése 2 év volt mindössze, Paliban mély nyomokat hagyott.

A Sáfárik szalon bezárását követően a vendégkörből egész sokan voltak, akik nem a szalonhoz ragaszkodtak, hanem Pali munkájához. Ekkor jött a döntési pont és datálódik a vállalkozó lét kezdete. Jelenleg a már említett Hajós utcában, az Operaház oldalában dolgozik egy kis szalonban és nem is menne el a környékről annak frekventáltsága miatt.  Ez utóbbit erősíti, hogy gyakorlatilag reklám nélkül, pusztán az ajánlások alapján évek óta megvan az ügyfélköre. Visszatérő vendégei közt sok a városban élő külföldi. Azt mondja, a szakmában még nincs elég idegen nyelvet beszélő kolléga annak ellenére sem, hogy Budapest belvárosáról van szó.

Beszélgetésünk során kitértünk arra, hogy Pali mennyire fontosnak tartja A vendéget. Véleménye szerint a jó fodrász nem pusztán levágja, vagy befesti a hajat, hanem felveszi a vendég ritmusát, azaz fenntartja a figyelmét, lefoglalja és szórakoztatja, vagy épp észreveszi, ha csendesen akarja tölteni az idejét. Még ha két-három órát nála is tölt valaki, ő nem nyomkodja folyton a telefonját és hagyja magára a törődésre vágyó vendéget. Azt mondja, az előzőek miatt sincsenek nála például nagy időpont rászervezések és így elúszások sem (ami lássuk be, vendégként jól tud esni).

Azt vallja, „ha nem vagy szimpatikus a vendégnek, nagy valószínűséggel nem tetszik az eredmény sem amit a végén lát, de visszajönni legalább is nem nagyon fog”.

A munkájával szemben – amit nem rutinként fog fel – egyébiránt roppant kritikus. Többször előfordul, hogy a vendég tökéletesen elégedett, de az ő maximalizmusa még elbírta volna, ha „tincsesebb a haj”, vagy épp a színátmenetet picit jobban elő tudja hozni. Folyamatosan fejleszti magát, az itthon elérhető szakmai képzéseken túl szükségszerűnek tartja a külföldi oldalakon való autodidakta  tanulást és szeret naprakész lenni. Egyik kedvenc oldala a www.behindthechair.com ahol a legújabb technikák, stílusok sajátíthatók el; nyilván nem laikus szemmel, de egy gyakorlott fodrász számára megtanulható a videókon keresztül.

Naná, hogy kérdeztem Palit a nőket érintő leggyakoribb szokásokról, kérésekről, hóbortokról :-). A hajfestés mint örök téma – én magam valahogy kimaradtam, mert sosem festettem. Ennek kapcsán szóba is került a Wella növényi hajfestéke, ami nem tartalmaz sem ammóniát, sem hidrogént,  meleg vízzel összekeverve csak az ősz hajszálakat fogja be és kb. két hónapot bír ki. Egy aprócska probléma van ugyan, hogy itthon nem forgalmazzák, mert úgy tűnik, nincs rá kereslet, de Pali kérésre megrendeli, ha valaki ezt szeretné.

Személyi stylistként érdekelt az is, hogy mit tesz akkor, ha valaki nagyon (borzalmasan) mást szeretne, mint ami jól állna neki, vagy amit a haja elbírna. A válasz korrekt módon az volt, hogy korábban belefutott egy-egy kérésbe, de ma már nem vállalja el, ha úgy ítéli meg, hogy a végeredmény valamilyen okból nem lesz jó. Szükség esetén elmondja a vendégnek, hogy amit kér, az nem valósítható meg anélkül, hogy tönkretenné a haját. Például egy rebellis, erősen pigmentált, vörös-sárga tónusokkal teli, vastagabb szálú hajat elég nehéz az alap tulajdonságoktól megszabadítani (itt jegyezném meg, hogy épp ettől az alaptónus „tönkretételtől” óvja minden jó érzésű küllem tanácsadó az ügyfelét).

Miközben hallgatom, hogy a fodrász munka egyik nagy ellensége a kapkodás – mert egyrészt a festési folyamat közben is alkalmazkodni kell és esetleg újratervezni, de semmiképp sem elsietni -, előkerültek a munkafotók. A képek között a 2010-től jelen lévő ombre/babylight vonulathoz tartozó aktuális kedvenc, a balayage eljárás (ejtsd: bálijázs-nak), amit sokan kedvelnek természetes hatása miatt. Aki nem akar látványos festést, durva elmozdulást, annak megoldás lehet, hogy felül a természetes hajszíntől indulva lágy átmenettel a színek gyakorlatilag összefolynak a frizurán belül.

Fenti képeken Pali keze munkáját láthatjátok (balayage festés, bob vágás, szárítás :-)) és a tavaly készült, általam stylingolt fotósorozatot Halmai Gyöngyi barátnőmről (amikor ő épp a lencse másik oldalán állt :-)).

A festésnél maradva Pali beszélt még nekem a két-három éve ismert ú.n. face contouring technikáról, aminek során a vendég arcát a hajfestéssel tudja alakítani: kiemelni, puhítani, szélesíteni, lekerekíteni, amire épp szükség van. A fazonok között megemlítette a sokak által kedvelt klasszikust, a bobot, ami rövidebb/hosszabb változatban jó ideje jelen van. Szárítás, formázás terén az a véleménye, hogy a mai trend a minél inkább természetes hatás, természetes hullám, ami a hétköznapokban viselhető.

A végére érve a címbéli körkefés utalásra térve (és még rímel is :-), érdekelt, mennyire jellemző, hogy nők rendszeresen, csak szárításra járnak be? Nagyjából sejthető volt, hogy kevésbé. Rohanunk, kevés az időnk, megcsináljuk otthon, a legtöbben csak festetni, vágatni, vagy alkalomszerűen járunk fodrászhoz. Pali szerint ma jellemzően az a nő jár hetente kizárólag szárításra, akinek a munkájához elengedhetetlen a kifogástalan frizura a mindennapokban és ennek érdekében időt szakít erre.

Kívánom, hogy a lelkes szenvedély hosszú évekig kitartson és Pali minél több vendéget, a vendégek pedig minél „money piece”-t lássanak. Ha kicsit vadul értelmezem a körkefét használni nem félő fodrászunk szavait: a money piece amit a vendég lát, ha az nem tetszik, vége, ha viszont igen, tök mindegy, hogy mi van hátul :-).

Mivel is zárhatnám ma a sort, mint egy ide vonatkozó klasszikussal, ami engem minden alkalommal jókedvre derít amikor csak felcsendül.

Az interjú fotókért köszönet Halmai Gyöngyinek @byperle

bg.