5 tévhit a stílustanácsadásról

Az idei év első bejegyzésére már készülök pár hete annál is inkább, mert jó ideje foglalkoztat, hogy megosszak veletek kérdéseket és válaszokat a stílustanácsadással kapcsolatos városi legendákról, tényekről, igazságokról. Öt állítást szemeltem ki a témában, amivel kapcsolatban elolvashatjátok az álláspontomat segítséget nyújtva akár abban is, hogyan válasszatok szakembert magatok mellé, ha a külsőtöket szeretnétek újragondolni.

1. Nem az én stílusom “ez a nő”, nekem biztosan nem is tudna segíteni 

A vonzás törvénye alapján nem véletlenül választunk ki egy szolgáltatót. Ha van mód rá, hogy szemügyre vegyük, kihez jelentkezünk be bármilyen szolgáltatásra, nagy eséllyel a legtöbben élünk is ezzel a lehetőséggel. A szimpátia fontos, azonban bátor következtetés lenne egy fotó alapján úgy vélni, már ismerjük is a velünk szemben állót, főként a képességeit.

Nos, például én sem próbálom meg az ügyfeleimet a saját képemre formálni (még belegondolni is durva :)). Az öltözködési tanácsok célja épp az (lenne), hogy mindenki megtalálja saját magát és minél biztosabban mozogjon a kiszemelt úton. Vicces lenne, ha a fodrászunk kizárólag a saját maga által viselt fazont vágná mindenkinek, vagy egy pék csak a kedvenc péksüteményét árulná az üzletben.

Az öltözködési szakember irányt mutat, nem rákényszerít. Így fordulhat elő, hogy mondhatom én, hogy jól állnak neki az élénk színek, csak a tompa után nyúl, hiába formás alkat, az alaktalan ruha a biztonsági zóna és mindegy, hogy a hideg színekért kiált a lénye, de “húsz éve vörös a hajam, nem festetem át” ügyfeleimmel is tartom a kapcsolatot és nem orroltam meg rájuk azért, mert van saját véleményük.

Az is egészen egyértelmű, hogy mindenki csak a saját méretében tud valós tanácsokat adni, ugye? 😉 Aki netán kételkedne, annak azért elárulom, hogy nem ugyanazt kell/lehet ajánlani egy 36-os méretnek mint egy 46-osnak és mindezzel simán képben lehet egy 42-es és egy 34-es méretű tanácsadó egyaránt.

2. A jó szakember egyből felismerhető

Az általános elmélet, miszerint ami drága, az biztosan sokkal jobb is. A modern kori elmélet pedig még ehhez, hogy akinek számtalan követője van, az kétséget kizáróan a legjobb(ak egyike).

Hm. Akár igaz is lehet mindkét fenti állítás, kivéve, amikor nem. Hozhatnék ismét gyakorlati példákat háztartási és egyéb márkákkal amik rácáfolnak a drága biztosan jobb is elméletre, ahogy érdemes lehet utána gondolni annak is, hogy a követők száma mennyire tud valós lenni minden esetben, ahol elsőre rengetegnek tűnik.

Sajnos öltözködési tanácsokat is lehet indokolatlanul drágán kapni főleg, ha később kiderül, a ruhatár kiselejtezéssel jobb lett volna csínján bánni, vagy épp a hosszú távon használható tudást ígérő workshop csak pár hétre volt elegendő.

Ezen a ponton nyilván meg is fogalmazódik a kérdés:

Oké, de akkor honnan tudjam, ki a valóban megbízható, kit válasszak?

Hogyan lehet kiszűrni ismeretlenül, ki lesz az, akivel elégedett leszel “hely”ismeret nélkül? Nagyjából sehogy. Bármilyen szakembert könnyebben választunk ki, ha valaki ajánlja, de ha nincs rálátás, sem jó ismerős/jóbarát akinek a véleményében meg lehet bízni, ajánlatom a következő. Tanácsadással foglalkozó oldalak bekövetése célra vezető lehet és ha néhány hét után is szimpatikus a képi anyag, a hangnem, maga a szolgáltatást kínáló, máris átmentek páran a rostán. Ezután jöhetnek a személyes preferenciák mint lokalitás, ár, időpontok, a többit pedig a már emlegetett vonzás törvénye megoldja.

3. Stílusos akarsz lenni? Menj biztosra!

Ki találkozott már össze a “menj biztosra, tartsd be a szabályokat amiket mondok és semmi baj nem érhet, de különben jön a stíluskommandó!” típusú tanácsadókkal? Elfogadható, ha valakinek ez a fajta megmondás kell, azonban lehet, hogy egy kevésbé szabálykövető nő épp attól fordul be, ha árnyalatokra pontos kapszula gardróbba kényszeríti magát.

Bennem mély nyomot hagyott Süle Kati stílusikon tanítása még a Divatiskolában, miszerint olykor “lépj ki a komfortzónádból”! Többen is vagyunk, akik azt javasolják, az alapokkal érdemes tisztában lenni, de időnként érdemes elhagyni a biztonsági övezetet (különben mi okoz örömöt az öltözködésben? ja, hogy épp a biztonság, oké, ez esetben nem szóltam 🙂 ).

4. #tegyélamagyardivatért – aha, méregdrága darabokat akarna rám tukmálni!

5. Secondhand? Ugyan már, mondjuk ki, hogy turkáló!

Az a stílustanácsadó, aki a hazai márkákat ajánlja, (picit) furi. Ahogy az is, aki turkálóba viszi az ügyfeleit. Előbbi túl drága, utóbbi túl olcsó. “Gáz ez az egész. Bemegyek a plázába és fél óra alatt megoldom.” Rendben. Ez esetben nyilván nincs is szükség e téren segítségre. Azonban, ha valaki már érdeklődik a fenntartható divat iránt és hallott arról, milyen károkat okoz világszerte az ú.n. gyors divat, aminek köszönhetően “csak 3 ezer volt!” darabokra lehet szert tenni, nála nem lesz ciki a turi és látni fogja, hogy a magyar márkák között széles a választék kínálatban és árban egyaránt.

A kis memoárom 🙂 végére az egyik kedvenc mondatom a témában, amivel kedves barátom jellemezte az általános hozzá(m)állást:

“Stylist?!…hahh, majd rám adna valamit, hogy én is olyan hülyén nézzek ki, mint azok ott az X-Faktorban!”.

Na és hogy ez a bejegyzés se múljon el saját fotók nélkül, alább egy válogatás arról, milyen szuper, ha örömünket leljük a mindennapi öltözködésben; avagy övhasználat stílustanácsadó módra.

Most pedig “elég a vudu nem kell a guru”, zárásként ITI 🙂 .

bg.