Miközben kint tombol a tél és felesleges ruháinkat különösen van hová vinni, felötlött bennem a gondolat: mi lenne, ha magam is belekezdenék egy olyasfajta tudatos projektbe, amiről egyre több fórumon olvasni. A felhalmozás helyetti ésszerű vásárlás működik egy ideje, nagyjából a stylist képzésemmel érett be a folyamat 2 évvel ezelőtt.

Már nem fog el az érzés egy látványosan berendezett pláza üzletben, hogy „jajjsemmimsincs! mennyimindenkellinnen!” Néhány hirtelen impulzust kivéve – ezeket nyilván kihagyhatatlan darabok generálták – előre eldöntöttem, mire van szükségem és célirányosan kerestem azt. Nem mondom, hogy teljesen elvetettem volna a fast fashion darabokat, de a silány minőség alacsony áron sem hoz lázba. A tavalyi év hozadéka pedig, hogy nyitottam a magyar tervezők megfizethető ruhái felé.

Vissza a jelenbe: hidegben imádom a közepesen vastag garbókat. Az egyszerű esztétikusságon kívül úgy érzem, leszigeteli a fázós alkatomat. Van is néhány hasonló darabom egy erre jól bevált üzletből.

Na de mi van a kis projektemmel? A fogadalom – a tudatosság jegyében – 3 hónap ruhavásárlás böjt. „Húúú, kemény a csaj!” hangozhat most néhány fejben, de magamat ismerve némileg kihívás lesz.

Előtérbe kerülhetnek viszont a fentihez hasonló kombinálások: hidegben barátaink a rétegek – mennyire nem értettem ezt az elméletet 30 éves korom előtt -, farmerdzseki bármikor jó egynek, rá a – szigorúan – műszőrme mellény. Tiszta ’70-es évek a pliszírozott bársonyszoknyával, cserébe nem unalmas.

Mínusz 10-ben mondjuk elkel még néhány réteg, erre kiváló lesz a tél elején beszerzett puha, hosszú mellényem, amit pulcsira, kardigánra, bőrdzsekire – akár ebben a sorrendben – fel lehet kapni (és „kocsiba be, ablakot le”, ja, most nem az az évszak van). Ez már itt a 80as évek érzet.

A gardróbomat rendszeresen átnézem és a megkímélt, de már megunt ruháimat rendszerint elajándékozom. Próbálkoztunk egyik barátnőmmel közösségi gardróbvásárral is, de azon kívül, hogy szórakoztató volt és közben nagyjából szétfagytunk, a kínálat nagy része megmaradt. Na akkor dőlt el, hogy inkább az ajándék.

Vannak azonban évek óta őrzött darabjaim. Nagy kár, hogy a tároló kapacitás és a (társas)tűrőképesség miatt nem minden maradhat meg, de itt van például ez a közel 10 éves blézer, ami körülbelül 5 éve arra várt, hogy újra trendinek ítéljem. Most kis ráncfelvarrással eljött az ideje.

Nos nagy reményekkel állok hát a következő három hónap elébe, mikor is feltúrom a gardróbom minden zugát. Lehet, hogy ajándékokat találok, de reményeim szerint több használható, netán újragondolható szettet, amit majd jól megosztok itt, hátha más is kedvet kap a takarékos, ám kreatív évkezdethez.

Na és ha már retroval indultam, a végére szóljon egy kedvenc a Charlie angyalai ráncfelvarrott verziójából.