Az év utolsó blogbejegyzéséhez a még ősszel, a Keleti Pályaudvaron készült fotókat társítottam. Ideillőnek találtam a szettet egyrészt, mert már akkor is ünnepinek hatott a piros-fekete összeállításom, másrészt példaként is hozom arra, hogy a meglévő ruháinkat hogyan lehet kihasználni akár évszakokon átívelően, más-más kiegészítéssel.
Pár hete tartó sorozatomban már szó esett a tudatos, átgondolt vásárlásokról, fenntartható szemléletről, másodkézből való ruhaválasztásról . Karácsony körül különösen fontos lenne még inkább figyelmet fordítani minderre. Honnan, mennyit, kinek szánjátok, valóban szükséges?
Minden találkozás alkalmával, amikor tanácsadásért fordultok hozzám, megkérdezem, miért éppen engem választotok. Öröm azt hallani, amit közvetíteni is szeretnék: amiatt kerestek meg engem, mert hitelesnek láttok, mert némileg kilógok a sorból az öltözködéshez való hozzáállásommal, az olykor szokatlan tippekkel és fenntartható elvekkel, melyeket magamra nézve is alkalmazok és nem csak messziről emlegetem őket.
Bár egyre égetőbb a probléma, mégis kevesen vagyunk még, akik szívükön viselik az ügyet. Melyiket? A jövőnkét. A kérdés nyilván összetett, de azt érdemes felfogni, hogy a divatipar a második legszennyezőbb iparág a világon. “Ugyan már! Engem ez nem érdekel, néhány dolgot veszek csak magamnak amikor épp van időm berohanni egy üzletbe, vagy megrendelem a netről pár ezerért. Ezzel nem lehet baj!” De, lehet.
Formabontás bársonyos, pörgős szoknyában, sportos pulcsival és ráadásként sportcipővel. Még épp egy fémesen csillogó hátizsák hiányzik és kész is a megosztó szett. Akinek viszont tetszik, kapjon kedvet egész nyugodtan.
Várakozás. Sokan, már ha csak rágondolnak is rosszul lesznek. Nem szeretünk várni. Senkire és semmire. A türelem fogyóban. Furcsa ellentmondás azonban, hogy miközben a pörgés és egységnyi idő alatt minél több feladat-elvégzés és élménymegélés a trend, hányszor hallani, hogy ennek most (még) nincs itt az ideje. Gondolkodtatok már azon, mi az, amit hátrébb soroltok? Mi az, ami kevésbé fontos?
Amikor a természet egyre inkább a tompább, meleg színeit mutatja, hajlamosak vagyunk mi is hozzá igazodni. Érdemes-e vajon magunkra húzni az őszi avar színeit? Nem feltétlenül. Viszonylag kevesen vannak azok, akiket nem tesz fáradtabbá, betegessé, de legalább is unalmassá az a sok szépséges, barnás, sárgás-zöldes árnyalat, ami az őszi paletta jellemzője.
Az életben semmi sem fekete, vagy fehér. Öltözködésben azonban nagy kedvence sokunknak. Talán legalább annyira, mint amennyire nem áll jól mindenkinek. Sikerült eléggé belekavarodni? Mutatok inkább feketét, fehéret és hozzá pirosat. Gyertek velem Budára!
Dubicz Danival tavaly már ötleteltünk nektek, hogyan is képzeljük el mi a laza, utcai öltözéket sportcipővel kombinálva. Tudom, sokan még mindig nehezen párosítják a sportos lábbelit az elegánsabb darabokhoz, nők esetében pláne szoknyához, de a magam részéről nagyon megszerettem ezt a kombinálást, így népszerűsítem is, azaz most ketten is ezt tesszük, a hazai GT cipőkben.