Vigyél el, vagy gyere velem, de induljunk!

Akár egy soha véget nem érő hétfő, olyan a január. Minden körülmény ellenére próbálom mégis megtalálni a szépségét a télnek, a szürke hétköznapoknak, a fagynak és a jégnek.

Gondoltam, ha már az előbbi jelzők és színek jutnak eszembe aktuálisan, legyen egy öltözet ami ugyan pont szürke és fehér és fagyos, de mégis kellemes. Ráadásul egyből kettő, kis fantáziával.

Magamra kaptam hát a korábban emlegetett szürke, puha mellény-pelerinemet, ami plusz rétegként és látványként is igen jól funkcionált. A fehér kabátot pár éve már, hogy megleltem, egy kis frissítés még jól is esett hozzá. 

A fehér ceruza szoknyával és kedvenc garbóim szürke példányával elő is állt a félelegáns, hétköznapi viselet. Kiegészítőkkel.

Találtunk színeket is, amit a tavaszt már nagyon váróknak hoztam (na és mert ez is egy kedvenc “ne ráncold a homlokod!” fotó).

Gyors igazítás a jégzajlástól szép Duna partján a csodás fővárosi háttérrel…

…és már jöhetett is a lazább változat.

Ami repkedő mínuszokban, hosszabb szabadban tartózkodás esetén nem árthat, az még egy réteg pulóver, vastagabb kesztyű…

…sapka és lapos talpú, bundás cipő. Vitathatatlanul formásabb a vádli a magas sarokban, de ha hóban gázolásról van szó, meggyőzhető vagyok. 

Nem hiába, a nevetős kedvem is egyből visszatért.

Ráadásként, a lazább – a szakmaiság kedvéért smart casual – szetthez magammal vittem egy igazán vastag műszörme sapit, amivel akár már hosszabb útnak is nekivághattam volna.

Na de sokszor pusztán a gondolat is elég, hogy messze kerüljünk onnan, ahol épp vagyunk. Így aztán egy bő óra nekem is elegendő volt a felüdüléshez, majd a forró tea a felengedéshez.

Olykor frissülést hozhat egy rövid séta a hóban, de ha netán hosszabb útkeresésbe fognánk, előtte feltétlenül nézzünk szét – legalább a gardróbunkban.

Az útnak induláshoz kedvcsinálóként jöjjön Sophie Maurin és Jamie Cullum duettje.

Fagyosan szép napokat!

bg.

Fotók: Sterl István