Akár a könnyű szél

Nincsenek véletlenek, ezt már egy ovis is tudja. Évek óta nagy kedvencem a Magashegyi Underground “suttogd a sötétben, feküdj velem hanyatt, rakparton a lépcsőn…” refrénű dala, de eddig mégsem került itt sorra. A virágos mini-overál szintén régóta vár a feltűnésre, mert ugyan a tavasz beköszöntével úgy tűnt, hogy “játék az egész” és már sosem lesz 20 foknál hűvösebb, de aztán jött a szeszélyes április. Nnna, ma a kerék és főleg a két dolog összeért.

Ha nem is sötétben, de találtunk fémes hátteret, lemenő nap fényében révedt délután(t),

rakparton lépcsőt, ahol akár futhattam a hídon át,

de legalább is hajamat a szélnek fordíthattam.

Így utólag tényleg vicces, de ott akkor azt hittem, nagyjából megfagyok.

Ahogy azt a mondás tartja, ha az ember egy blöfföt elkezd, illik befejezni, így aztán álltam a – ha nem is a sarat – betont. Majd a lépcsőházi fal helyett a híd lábának dőltem, ha már előttünk is alkotó kedvében járt arra valaki.

Így esett hát, hogy a Dress UP apró virágos, csinos kis kezeslábasa egyszer lazább, fűzős ezüstcipővel, majd villámgyorsan elegáns változatban is megörökítésre került.

Magabiztos mosollyal útnak indulva pedig az lenne a legutolsó gondolat bárki fejében is, hogy a híd alól jövünk egy ilyen, akár nyári délutáni koktélszettnek is beillő öltözetben.