Vezethetnék úgy is (divat)blogot, hogy befotózunk néhány szettet velem, vagy megmutatom kedves ügyfeleim képeit és két mondattal megosztom. Aki inspirálódni akar megteszi, aki nem, továbbgörget. Egyszerű lenne ugyan, de mivel nekem általában van mondanivalóm, a kezdetektől szeretem inkább felfűzni valamire a bejegyzést. Ez így persze munkásabb, mert megesik, hogy a téma a képernyőn hever, de a hozzáillő gondolatok váratnak magukra.
Történt ez így például ma, amikor is a húsleves habjának szedegetése közben azon merengtem, milyen hosszú ideig ragaszkodtam ahhoz, hogy – legalább – vasárnap „rendes ebédet” kell enni, nem pedig holmi „összedobok valami gyorsat” típusút. Az évek múlásával persze rájöttem, hogy egyrészt nem a (ünnep)nap számít, másrészt az evés és az étel minősége mindennap fontos.
Joggal jöhet a kérdés: most mi van?! merre van az előre?
A párhuzam nyilván az öltözködéshez vezet. Miért is kellene hétköznap unalmasan, magunkra nem figyelve, hirtelen csak felkapni valamit és a „rendes ruhát” ünnepnapokra tartogatni? Van egy korosztály, akinél rendszeresen ezt hallom – de gyanítom, ez nem feltétlenül korosztály specifikum -, hogy „van a szekrényben szebb darab, de hát hová vegyem fel?!”
Például: az utcára?
Istvánnal elindultunk egy úton, melyhez főleg az ő elhatározására volt szükség. Elhatározás arra, hogy változtat, kipróbál és gyakorol új dolgokat. Mindezt úgy, hogy igen csak az 50+ korosztályt képviseli.
Személyre szabott tippjeim után, leredukált ruhatárát áttekintve, közös vásárlásunkat, önálló felfedezéseket és varrónős korrekciókat követve pár hét múlva érkezett is az üdvözítő hír, miszerint a változás szembetűnő és „a kollégáim azt kérdezték, hogy ünnepnap van talán?”
Mert, hogy vajon bizonyos életkor felett vonzóbb lenne a slamposodás és a „nekemmárjóezígy!” hozzáállás? Nem valószínű. Könnyebbnek könnyebb, ezt elhiszem, de az önkép és az élet minősége szempontjából kétlem, hogy a nemtörődmség célravezető.
Bár néhányan talán épp most vélik felfedezni a hibát, miszerint csupasz a boka! De neeeem, ez nem a kapkodásnak tudható be.
Van még kérdés? 😉
Kedves Uraim! A mai magyar valóságot nézve – és most ne a főváros keretei között gondolkodjunk – már a 40+ korosztályban is üdítő látni magára adó, ízlésesen öltöző férfiakat (mint mindig, tisztelet a kivételnek). Az általános utcaképen ugyan mindegyik nem esetében van még mit javítani, de saját tapasztalatom szerint több esetben ad magára a nő, mint a mellette vonuló férfi.
Cáfoljon meg bárki bátran, addig is gondolatébresztésként ajánlom – személyes tanácsokért magamat – követésre mindennapi tippjeimet a csoportomban:
https://www.facebook.com/groups/1453759698268186/
Az elmaradhatatlan zenei aláfestés pedig egy Paul Anka által feldolgozott Nirvana alkotás, amit így még leírni is furcsa, de az új felfogás öröm.
bg.
A fotókért ismét köszönet Halmai Gyöngyinek
A zakót, chino nadrágokat, farmer inget, csokornyakkendőt, elegáns bőr cipőt és a hozzá illő övet is
a Loft Outletben szereztük meg (de leginkább István :-))
http://loftoutlet.hu/ https://www.facebook.com/loftoutlet/?fref=ts
