„Miért van annyi egyedülálló harmincas nő manapság, Bridget?” Hangzott el a sokunk által kedvelt filmben az ezredforduló környékén a kérdés, ami mára egyrészt már nem szemmeregetős kérdés, másrészt a harmincasok kiváltsága sincs meg a témában. Egy Európa szintű felmérés szerint a kontinens szinte összes országában több nő él, mint férfi. Az egyedülálló férfiak és nők arányáról nem láttam épkézláb adatot, de itthon a férfiak vagy csak jobban bírják/leplezik/élvezik önálló életüket, vagy valóban több az egyedülállő nő – nagyjából – harminc felett.
Van vajon olyan életkor, amiben könnyű párt találni? Nyilván nem a pár órás huncutkodásra alkalmas partner keresésről van szó, bár esetenként a napi mókuskerék még az ösztönös választásnak is határt, rosszabb napokon kedvet is szabhat. Villamoson, pláne kocsival hazaúton ritkán történhet több, egy-egy szempár összevillanásnál. Ezzel meg aztán sokra megy a nő, ha épp társra vágyik, főleg ha ez az állapot nem is annyira „épp”, inkább évek óta.
Elvileg mozdulni sem kellene, hogy a herceg becsengessen a kapunk, hiszen korunk jóbarátja azzzinternet és rajta több ilyen-olyan párkereső felület ránézésre potenciálisan alkalmas ehhez. A nehézség ott kezdődik, hogy a kínálat is ilyen-olyan. Épeszű ember persze nem is vár mást: nyilvánvalóan nem úgy működik, hogy az utcán sokfélék vagyunk, de aki a netes párkeresőre regisztrál, az csak jó ember lehet; esetünkben sármos, sportos, snemfura és még csak az s betűt soroltam. Van azonban az a pillanat, amikor még a racionális elméjű nők is (még ha hihetetlen is ez a jelző) esélyt adnak a netes keresésnek, mert hát „mikorésholtaláljakmásképp”?
Igen, tudom, a férfiak is elmondhatják, hogy hányszor és mennyire de főleg csúnyán mellényúltak a nőkkel és nem is az a célom, hogy egyik, vagy másik nemet kiválóbbnak tüntessem fel. Na jó, szebbnek igen 🙂
Ráadásul modellünket sem azért öltöztettük, fotóztuk, hogy párt találjon, vagy tegyük meg mi helyette. Tulajdonképpen az 50 feletti korosztály öltözködése volt a fókuszban a képanyag készítésekor, de a párkeresés/találás/megtartás téma szinte mindig az utcán hever, így történt, hogy Andreához kapcsoltam, miközben a fotók készültek.
Okosat mondani – egyedülálló nő pártalálása témában – amúgy sem lehet, tanácsokat esetleg, bár ha valamire, arra van a legkevesebb szüksége a keresgélő nőnek. Ha feltűnik a színen egy esélyes jelölt, máris minden barátnői óvó szem rászegeződik, virtuálisan mindenképpen.
Mert mi nők képesek vagyunk ám megszakérteni bármit: pár fotó alapján simán megállapítjuk az előéletet, szemállás szerint a jómodort, az opten (értsd céginformációs) kapcsolati háló semmi, ahhoz a szövevényhez képest, amit a közös ismerősök ismerősei alapján lát, hallott, vagy csak sejt a baráti csapat. De! Bármi is legyen az első virtuális benyomás (főleg ha csapatos), utána a randizást és az összes ezzel járó örömteli és bánatos eseményt – véleményt mondók ide, vagy oda – a kereső éli meg.
Azt, hogy a történet vége szájhúzás…
vagy széles mosoly lesz,
előre ritkán tudni.
Egy biztos, párt találni keresés nélkül nem lehet (na jó, ez mégsem biztos), de ahogy főszabályként cipőt, cipőboltban próbával kell venni, úgy pasiba sem érdemes fotó alapján beleszeretni.
A mai aranytanácsom után, a fentiekhez hasonlóan lazán csinos öltözékre vágyó nőknek javaslom betérni a dunakeszi Mr & Mrs Thomas Jeans üzletbe, ahol a tulajdonosok kortól és ruhamérettől sem riadnak meg, ha öltözködésről van szó.
https://www.facebook.com/mrmrsthomasjeans/?ref=br_rs
Hercegek, békák, szívrablók és „ez nem az a lány akiért nem kár” gondolattal illetve Odettel zárom ma a sorokat.
bg.
Modell: Kovács Andrea – Voila Hostess,- és Modellügynökség
Fotók: Rácz Edit
https://www.facebook.com/elkepzeltem/?fref=ts
Öltözékek: Mr & Mrs Thomas Jeans (Dunakeszi Auchan áruház területén)
https://www.facebook.com/mrmrsthomasjeans/?ref=br_rs
