Idén sem szaporítom az „annyiravártammáregyhónapjakészülök éstúlvagyokpörögve” bejegyzések sorát annak ellenére, hogy szeretem a karácsonyt és én is minden évben várom. Most úgy alakult, hogy a szokásosnál pár nappal korábban elkezdhettem a hangolódást, a készülődést és főleg a lenyugvást.  Szinte maradéktalanul sikerült elkerülnöm az őrületet, a türelmetlen és feszült, kapkodó tömeget. Ez nyilván tudatos volt és viszonylag egyszerűen megoldható: lehetőség szerint nem mentem a közelébe 🙂

Mielőtt folytatom az ünnepi gondolatokat, előbb a piros tüllszoknyám története. Aki követ az oldalamon már ismerheti, azaz a @pinkponilo közösségi varrodában készítettem a maxit, ahol minden feltétel adott ahhoz, hogy akár a járatlan, de lelkes amatőrök is sikerélménnyel és például egy ilyen látványos szoknyával távozzanak. Mivel még sosem varrtam ezelőtt varrógéppel, így történt, hogy a derékrészt a több rétegű anyagtobzódás miatt Bencsik Judit a @siiradresses ruhák alkotója varrta rá a 6 órás workshop 6 és feledik órájában :-), de a rétegek szabása és varrása javarészt a saját kezem munkája.

Négy rétegnyi tüll plusz szaténselyem alsószoknya. Mozgás közben – és nem a kocsiba beülésre és pár  tipegésre gondolok – éreztem igazán, hogy mennyivel felszabadultabbak lehetünk mi, a mai kor női, akár fedetlen lábakkal.

Azonban amint látványosan nőies maxi szoknyát öltök magamra utcai viseletként, valamiféle évszázadokra visszanyúló romantikus és egyben erősen feminin érzés kerít hatalmába.

A romantikára ráerősített az Operaház melletti hintó is, ahol ismét turista látványosság lettem – történt ez a tavaszi Corset pályázatos fotózásnál is.

Vicces a tudat, hogy ismeretlen emberek „visznek haza” Budapestről az élményfotóik között :-).

A viccességnél tartva, idén feltett szándékom volt, hogy beszerzek egy ú.n. karácsonyi ronda pulcsit. Majdnem összejött kivéve, hogy kettő lett belőle – a használt ruha üzletekben nem a kínálat okozta a kihívást, hanem az anyagösszetétel – illetve, hogy egyik sem ronda, inkább mókás. A menő kék télapósat a korábbi bejegyzésben és a közösségi felületeimen láthattátok, a csengős-pompom-os fehéret vettem fel itt, piros garbóm fölé.

A rózsaszín-piros egy szettben viselése némely szemnek még bántó, ahogy a lilát bordóval vagy épp szintén pirossal kombinálása. Próbálgassátok a tónusaitokhoz illő árnyalatnyi csúsztatásokat akár karácsonykor is.

Na az van :-), hogy Gyöngyi sok szuper fotót készített és nehezen szelektáltam, így a mai bejegyzés durva piros tartalommal bír, de mikor máskor tobzódjunk ebben a színben, ha nem épp a szeretet ünnepén? 😉

Tessék, megkértük a taxist, hogy hozzon sárgát! 🙂

Nem, nem terveztük ezt a kis közjátékot és stylist szemmel a dolgok nincsenek is feltétlenül a helyükön, de már a helyszínen megbeszéltük, hogy ezek a képek kellenek nekünk úgy, ahogy vannak :-).

Az alábbi két kép akár az ünnepi hozzáállást is szemléltetheti: olykor azzal tesszük a legjobbat, ha pusztán csak szemlélődünk és hagyjuk, hogy a dolgok megtörténjenek,

persze az is előfordulhat, hogy a legjobb választás szembemenni a tömeggel.

A karácsony tulajdonképpen arról szól, amiről a mindennapoknak is kellene. Várakozással telve éljük a közelgő napokat, díszbe öltöztetjük a környezetünket, külsőnket és jó esetben a lelkünket is. Türelmese(bbe)k vagyunk szeretteinkkel és még az idegenekkel is (még ha ennek egy elbukott parkolóhely, vagy orrunk előtt elfogyó sütemény hozzávaló is az ára).

A magam részéről a város zajában talán igen, a néma hallgatásban semmiképp nem hiszek – Zorán és a Vad Fruttik után szabadon -, abban viszont egyértelműen, hogy minden okkal történik. Ahogy a hétköznapokon, úgy az ünnepi összejöveteleken sem ér és pláne nem érdemes mást okolni a megcsúszott készülődési folyamatért, a másképp megvalósult szervezésért, a „te családod”-ért, a „de a két gyerek mellett ezt nem lehet”-ért, a bejgli helyett vegán sütiért, a tavaszias karácsonyért és még megannyi mindenért, ami az év közbeni esetleges hallgatások alkalmával felgyűlhet és karácsonyra beérik, ha nem figyelünk eléggé.

Nos mielőtt én is menthetetlenül megcsúsznék az előkészülettel, véget vetek a piros postnak.

A mai üzenetem egy szóval: figyelem. Kicsit többel: önismeret, jelenlét és empátia. Nem kizárólag karácsonykor.

Legyen mindenkinek olyan szép karácsonya, amilyet elképzelt magának! Keressétek inkább a legapróbb örömöt is a legkisebb bosszúság helyett és természetesen ne legyen senki rest ünnepi öltözéket ölteni még akkor sem, ha épp háziasszony/úr és három napig ki sem mozdul otthonról! 🙂

Szeretettel

(és az egyik legismertebb karácsonyi klasszikus feldolgozásával)

bg.

Fotók: Halmai Gyöngyi @byperle