Személyes ügyek – Gyöngyi és a jegyespárok

Májusban már dübörög az esküvő szezon. Szeptemberig nagy eséllyel mindenki lát az ismerősei köréből legalább egy esküvői fotót, vagy vesz részt vendégként szertartáson és minden évben megvannak az esemény főszereplői is, az aktuális jegyespárok. Az előkészület, az izgalom, a nagy nap felejthetetlen pillanatait pedig még mindig érdemes profi fotós kezére bízni. Halmai Gyöngyi fotográfussal az esküvő fotózásról beszélgettünk május havi hétköznapi emberek rovatomban.

Aki házas, többnyire átélte az esküvőszervezéssel, rákészüléssel kapcsolatos teendők édes-borzasztó terhét. Az, hogy mekkora hacacáré kerekedik döntés kérdése, ahogy a tervezés körüli feszültség(keltés) is, hiszen ahányan vagyunk, annyifélét képzelünk a napról ami – van, akinek többször is megadatik 🙂 , de az biztos, hogy – megismételhetetlen. Az előkészület fontos momentuma megtalálni a megfelelő fotóst. Ki milyen szempont szerint dönt(ött)? Ajánlás alapján, vagy alapos keresgéléssel, honlapok pásztázásával, több száz fotó közül választva döntik el a párok, hogy ki legyen a kamera másik oldalán? Netán elég pusztán a szimpátia, vagy nézzük fordítva? Bármilyen is az ajánlás, a korábbi anyagok a weboldalon, ha élőben teljesen ellenszenves a vérprofi fotós?

Gyöngyi barátnőm fotós munkásságát a kezdetektől nyomon követem. Aki olvassa a blogomat tudja, hogy általában ő készíti rólam a képeket és egyéb styling fotózások során is sokszor munkálkodtunk már együtt. Összeszoktunk, ismerjük egymás ízlését és szeretünk együtt dolgozni. Három évvel ezelőtt Gyöngyi volt a mi nagy napunk megörökítője is, fel sem merült más variáció bennünk a férjemmel és a képeket azóta is mindig öröm visszanézni 🙂 .

“Nagyon sok embertől azt hallom vissza, hogy a fotósok többsége nem szereti az esküvőt. Én ezen mindig meglepődöm, mert nekem az egyik kedvencem” mondja Gyöngyi.

“Igaz, hogy nagyon munkás, sokszor délelőtt 10.00-től éjszakába nyúlóan dolgozom, akár a 35 fokos hőségben is – a nyári sötét szobában történő több órás utómunkáról nem is beszélve (a szerk. 🙂 ) -, de én mégis nagyon szeretem. Nekem megéri a fáradtságot, mert cserébe igazán intim pillanatok részese lehetek, érzelmekkel dúsítva. Nagyon megható és sokszor könnyet csal a szemembe egy-egy érzelmesebb jelenet: szülőköszöntés, vagy amikor a vőlegény várja a menyasszonyt az oltár előtt.”

Rengeteg az elkapott momentum a boldogságról és Gyöngyi szereti végignézni az elkészült fotókat látva azt, hogyan lesz egy feszült jegyespárból laza férj és feleség.

A főszezon tavasztól késő őszig tart. Gyöngyinek idén április 6-án volt az első szertartása és egyelőre úgy tűnik, október 27-én zárja a szezont, de ahogy mondja, mindig vannak utolsó pillanatban fotóst keresők.  Azzal, hogy ma már “mindenki tud fotózni”, felmerül (bennem is) a kérdés, hogy csökkent-e a megbízások száma. Gyöngyi szerint sok pár bizonytalan, hogy legyen-e hivatásos fotósuk, vagy inkább egy lelkes (de amatőr) barát, rokon fotózzon az esküvőn.

“Erről én mindig lebeszélem a párt, hiszen az esküvői fotózás nem csak abból a néhány beállított kreatív képből áll, hanem a többsége riport jellegű kép. Egy amatőr nem tudja, hogy hova célszerű állni a szertartás alatt, hogyan kell a többi szolgáltatóval (ceremóniamester, videós, stb.) együttműködni és legtöbbször nem rendelkezik a megfelelő felszereléssel sem ahhoz, hogy a legjobb eredményt elérje.”

Gyöngyi minden esküvőjét 🙂 megelőz egy jegyesfotózás is, ami a párnak elsőre nem tűnik mindig feltétlenül jó ötletnek. Amiatt azonban praktikus, hogy a jegyesek “gyakorolhatnak” a kamera előtti pózolásokkal és közelebbről megismerhetik a fotóst munka közben, kiiktatva ezzel egy újabb stressz faktort az amúgy is feszültséggel teli napból. Nem mellesleg készül néhány profi kép róluk még hajadon/nőtlen állapotukban.

Az esküvőre készülés során Gyöngyi átbeszéli a párokkal a nagy nap teljes menetét. Igyekszik minden fontos tanáccsal ellátni őket, amihez az évek során gyűjtött tapasztalásai adnak alapot (pl. mikor és hol legyen a csokordobás, a gratulációk fogadása, tortavágás, kreatív fotózás, stb.). A megjelenéssel kapcsolatban két fő tanácsa van. Az egyik a menyasszony ruhaválasztásával kapcsolatos – ha nem is styling szempontból :-). Mindig felhívja a leendő ara figyelmét, hogy ha teheti, ne válasszon abroncsos ruhát, vagy ha már ezen túl van, akkor próbálja az abroncsot vastag, tüll alsószoknyára cserélni, mert az abroncs az esetek többségében látszódik szélben, pusztán járás közben és igen csak el tudja csúfítani a látványt.

Másik hasonlóan fontos tanács, hogy amelyik menyasszony a hétköznapokon nem sminkel – és emiatt vonakodik ezzel kapcsolatban az esküvő napján is – őket is arra biztatja fotósként, hogy ne hagyják ki a (lehetőleg profi) sminket, ami megkoronázza a megjelenésüket. A műszempillát azonban nem ez alkalommal javasolja kipróbálni. Személyi stylistként én is azt vallom, nincs elegáns küllem (legalább) minimális, korhoz és személyhez igazított smink nélkül.

A koszorúslányok alkathoz igazított ruhái manapság már senkit sem lepnek meg. Fotós szemmel azonban az sem mindegy, hogy a szülők miben jelennek meg az esküvőn. Gyöngyi javasolja, hogy a pár valamennyire folyjon bele a szülők ruhaválasztásába is, hogy a közös fotókon a makulátlanul felöltözött pár mellett a szülők megjelenése is alkalomhoz és az ifjakhoz illő legyen.

Ezen a ponton nem hagyhatom ki, hogy ha csak pár szóban is, de a vendégként való megjelenésről is szóljak. Az etikett szerint, mivel nem temetésre megy a meghívott, a talpig fekete ruha nem javasolt (tudom, slankít, de akkor sem), ahogy a talpig fehér sem, hiszen a női főszereplő már ott lesz. Pirossal szintén nem illik (f)elhívni a figyelmet az aráról, mint ahogy túl harsány megjelenéssel sem. Vendégként mindkét nemnek illik tiszteletben tartani, hogy ez az “ő nagy napjuk”, mindemellett illik megadni a tiszteletet elegáns öltözékkel. Érdemes előzetesen tájékozódni a létszámról, helyszínről, dress kód elvárásokról, így (elvileg) nem fordulhat elő sem a túl, sem az alul öltözés. Férfiaknak ajánlott a farmert a szekrényben hagyni és kötelező a 90-es évekből ránk maradt bő szabású, “lebernyeges” rövid ujjú ingeket elfelejteni (mondjuk ezeket örökre). Ha a vőlegény elviseli az öltönyt még 40 fokban is, akkor vendégként egy hosszú ujjú ing talán nem túl merész elvárás. Stylist zárójele bezárva.

Gyöngyi a fotózások során arra törekszik, hogy azok mindig jó hangulatban teljenek. Az a célja, hogy a tökéletes végeredmény megszületése mellett maga a fotózás is élmény legyen és szívesen emlékezzenek vissza rá a párok. Az élményhez hozzájárulhat, ha a házasulandók ceremóniamestert, vagy esküvőszervezőt vesznek igénybe, újabb terhet levéve a vállukról főleg, ha nagyszámú vendégsereget várnak.

Mindenek előtt azonban Gyöngyi emlékeztet rá, hogy nem lehet minden tökéletes, ezért kár is minden egyes részletre ráfeszülni. A legfontosabb tanácsa fotósként: “nem kell túlparázni az esküvőt! 🙂 ” , a megörökítés úgyis az ő kezében van.

Zárásként, rendhagyó módon nem zenével, hanem az Eszeveszett Esküvő magyar címre hallgató francia film egyik ide illő előzetesével kívánok minél több, profi fotós házasságkötést! 🙂

(a filmet javaslom eredeti nyelven felirattal megnézni a maximális szórakozás érdekében.)

bg.

Fotók: Halmai Gyöngyi http://www.byperle.com

Facebook: @byperle