Személyes ügyek: Rita és a csokiműhely

Bonbonok, fűszerek, gyümölcsök, csokoládé, maga az édes élet – ha már a címben is filmes áthallás van. Hogyan lesz valakiből színészi és marketinges múlttal bonbon készítő? Ellen lehet állni, ha a ház aljában egy csokiműhely áll rendelkezésre, hogy akár minden nap újabb különlegesség készüljön? Június-július havi hétköznapi emberek rovatomban a Trita csoki megalkotójáról, Tabajdi Ritáról olvashattok.

Ritával 2018. februárban egy esküvő kiállításon találkoztunk. Miközben a műsorvezető körbejárta a standokat és röviden bemutatta a kiállítókat, felkaptam a fejem, hogy valaki itt kézműves bonbonokat készít és ráadásul még egy kerületben is lakunk. Megkerestem a szememmel az elkövetőt 🙂 és egy csinos, vagány nőt pillantottam meg, aki már első ránézésre szimpatikusnak tűnt karakteres mély hangjával, amivel a portékáiról beszélt. Kisvártatva oda is libbentem a standjához, hogy szemügyre vegyem a keze műveit és azon túl, hogy nagyon ízléses kínálatot találtam, Rita épp olyan jó fej volt, mint azt távolról gondoltam.

A rendezvényen nem tudtunk bővebben beszélgetni, de következő hónapban két köszönő ajándékot szerettem volna beszerezni és már kerestem is Ritát. Ekkor léptem először a műhelybe és két liofilizált (kíméletesen, fagyasztva szárított) gyümölcsökkel teli tábla csokival és széles mosollyal távoztam. Na nem azért, mert végül én ettem meg a táblákat, hanem mert Rita pozitív, jókedvű személyisége máris egy adag boldogsághormon (pedig a képen látszik, nekem mennyire reggel volt még 🙂 ).

Megtudtam, hogy 2008. karácsonyára készített először bonbonokat, szilikon formákban, teljesen autodidakta módon elkészítve azokat a szűk környezetének. A család és a barátok pozitív visszajelzései alapján így ment ez évről évre “sátoros ünnepekkor”, illetve 2010-ben már kisfia óvónénijei is élvezhették a finomságokat. A hobbihoz kapott ajándékba egy professzionális könyvet, de még két év kellett ahhoz, hogy végül 2012-ben elmenjen egy célirányos kurzusra, majd trüffel készítő tanfolyamra is a Szamoshoz. A 2013-as év a bonbonokról, kísérletezésről, kóstolásokról és tesztelésekről szólt, mígnem karácsonyra egy prospektus is elkészült, amivel Rita várta a megrendeléseket. Sokáig nem is kellett. Fix helyre szükség volt, így a garázsban kialakította a műhelyt az EU-s követelményeknek megfelelően, miközben a Csokoládé Akadémián egy belga csoki mestertől tanulta a bonbon készítés fortélyait.  A @tritacsokolade 2014. őszén nyílt meg hivatalosan. Ekkor egy családi tragédiával és egy 3000 darabos megrendeléssel Rita nem adta fel, csinálta továbbra is, amiben örömét és immáron mindennapi munkáját lelte.

Esküvőre, családi ünnepre, köszönésképpen vagy csak saját kedv és ízlés alapján érkeznek hozzá a megrendelések. Akit pedig kicsit is érdekel a bonbon és egyéb finomság saját kézzel készítése, workshopon is részt vehet a műhelyben.

Tettem ezt én is, pedig ha valaki, én aztán nem voltam túl nagy csoki rajongó. Értsétek ezt úgy, hogy egy tábla csoki felőlem nyugodtan ott lehetett a szekrényben, különösebb gond nélkül megvoltunk egymással (illetve nélkül). Gyerekkoromban is inkább a kekszes, linzer karikás (kis)lány voltam és az étcsokit meg aztán főleg nem kedveltem. A bonbon, az más; az apró, roppan, a közepe pedig izgalmas, hogy vajon mi is lesz benne. Ezzel együtt erre sem voltam rákattanva sosem.

A májusra meghirdetett mini kurzusra azonban gondoltam már csak szórakozásból is elmegyek és meglátjuk mi “sül ki” belőle, ha más nem, ajándékba jó lesz a rakás csoki, amivel majd hazatérek.

Temperáltunk, töltöttünk, öntögettünk, formáztunk, hűtöttünk, jól szórakoztunk (a csoki-karatézós mozgóképemet erről az oldalamon megtaláljátok) és nem mellesleg kóstolgattunk is. Gyanús volt, hogy ezzel az étcsokival nincs bajom (sőt!), amikor is Rita elárulta, hogy 70 %-os étcsokival dolgozik. Vélhetően ez az egyik titok és ami tuti, hogy a másik a fűszer. A kardamomot az utóbbi évben nagyon megszerettem, az egyik bonbonba az került, de a rozmaringgal, oregánóval is remekül megfér az étcsoki és a fehér is, most már tudom, miután épp a múlt héten tértem haza egy újabb válogatással 🙂 .

Rita időről időre újdonságokat is készít, mint például az idei húsvéti csokiszalámi, vagy a fenti képeken felbukkanó tallér, becsületes nevén florentin, ami egy olasz édesség és itthon nemigen állítják elő. Gyümölcsök, magvak mézes elegye csokiba mártva (nyilván ennél kicsivel bonyibb, de amint megkóstoljátok, az élmény lehet, hogy reset-eli a receptet ahogy nálam is).

Arra a kérdésre, miszerint ellen lehet-e állni a kísértésnek, ha csak le kell szaladni a műhelybe csokiért, Rita említett egy decemberi 8000 darabos rendelést, ami után úgy érezte, egy ideig nem szeretne csokit látni. Egyébként pedig ha jön egy benyomás, hangulat, inspiráció, íz, akkor lemegy és készít az elképzelésből bonbont, csokit, ami lehet, hogy nem lesz eladható termék (és saaajnos meg kell enni – a szerk.), de egy kísérletet megér. Van az a fajta bonbon, amit csak saját szórakoztatására készít el, de ha épp másnak is megtetszik, rendelhető lesz.

Egy biztos. Az én életem már nem lesz ugyanaz mint Rita előtt volt. Furcsa módon örülök, ha van itthon Trita bonbon, ami roppan, fűszeres és minden alkalommal izgalmas a közepe 🙂 .

Kalandozzatok ti is Tritával, addig is egy ideillő retro kedvenc:

“Minden lány szeszélyes
Mind édesre éhes
Száz vagy százhúsz éves
Mégis kell…
Kell neki a, kell neki a

Csoko,csoko,csokoládé
Ó,sinjora vegyen magának,a fiának
Csoko,csoko,csokoládé
Mert ez az igazi jó…”

 

Rita csokijait itt tudjátok nyomon követni: