Címke: #stílustanácsadó
Talán egyik tél végét sem vártuk még annyira, mint az ideit most, 2021-ben. Hálás vagyok azért, hogy még mindig azzal foglalkozhatok, ami a hobbim és a munkám is egyben és ez nekem sok erőt ad. Ebből a feltöltődésből és pozitív energiából gondoltam kicsit továbbadni nektek, amikor is februárra meghirdettem a tömören így hangzó felhívásomat: “jelentkezz be egy óra kikapcsolódásra hozzám a Slow Studioba!”.
Kapszulagardrób. Sokaknak csenghet ismerősen ez a kifejezés. A tár, amiben minden mindennel passzol, viszonylag (vagy akár nagyon) kevés ruhadarabból áll és nem utolsósorban passzol a viselőjéhez.
Tisztában vagyok a tényekkel, hogy ismét bezárkózunk és legtöbbünknek jóval másabb életet kell élnünk egy eddig megszokott novemberihez képest. A napokban írtam is néhány gondolatot erről az Insta oldalamon és arra jutottam, hogy félelem és szorongás helyett maradnak az inspiráló, remélhetőleg kicsit jókedvre derítő, figyelemelterelő posztok mindegyik közösségi felületemen. Ha csak egy percre is sikerül elterelnem a gondolatokat a napi gondoktól és valami pozitív felé irányítani a figyelmet, máris a mentális egészség irányába billen a mérleg, amire most különösen szükségünk van.
Kevesen vagyunk, akik gondolkodás nélkül felteszünk egy kalapot és abban indulunk útnak. Valamiért ez itthon bátorság kérdése. Nem egy nőtől hallottam már, hogy nagyon szép, hordaná is, de mégsem, mert hát az olyan feltűnő. Nagy kár, hiszen a jól megválasztott kalap öltöztet és stílusossá tesz.
Készítettünk egy sorozatot retró hangulatban, retró Ladával és szettekkel. A célom az öltözékkel azonban az volt, hogy a jelmezszerűséget elkerülve, ma is teljesen hordható összeállításokat tegyek össze. Mikor lehetne jobban aktualitása a másodkézből származó daraboknak mint az éppen zajló #használtruhaszeptember ben?
Sziasztok, Balla Gabi vagyok.
Arra gondoltam, itt a blogon is jövök egy összegzéssel; nemrégiben érkezett követőknek, olvasóknak, vagy annak, aki épp most “találkozik” először velem. Teszem mindezt egy csodás levendulamezőről, ahol Peszeki Dorával fotóztunk még nyár elején.
Csak ülünk és várunk. Nem azért, mert jó így, hanem mert nem igen tudunk jobbat. Kinek ne lenne már így, vagy úgy elege a jelenlegi áldatlan állapotból? Nem fogok tuti életvezetési tippeket adni a túléléshez a saját, vagy más példáin keresztül, pusztán némi színes képanyaggal hangulatot javítani jöttem.
Amellett, hogy főként egyéni, illetve gyakran páros tanácsadásokat tartok, időnként csoportos tanácsadásra is jöhettek hozzám. Az idei évre eleve így terveztem, hogy gyakoribbá szeretném ezt a lehetőséget tenni nektek azzal együtt, hogy nagy létszámú workshopot, ahol minimális idő és figyelem jut egy-egy főre, biztosan nem tervezek.
“Egyre jobban lelkesedtem a társadalmilag felelős és környezetbarát ruhák iránt, míg ezzel párhuzamosan egyre inkább elment a kedvem az azelőttről ismert ruházati márkáktól. Szó szerint évek óta dilemma számomra minden egyes ruhavásárlás. Még mindig. Úgy érzem, ma Magyarországon sokszor nagyon nehéz, vagy akár lehetetlen etikusan, környezetbarát módon készült ruhát vásárolni.“ (Kelemen Nóra, Zöld Gardrób).
Az év utolsó blogbejegyzéséhez a még ősszel, a Keleti Pályaudvaron készült fotókat társítottam. Ideillőnek találtam a szettet egyrészt, mert már akkor is ünnepinek hatott a piros-fekete összeállításom, másrészt példaként is hozom arra, hogy a meglévő ruháinkat hogyan lehet kihasználni akár évszakokon átívelően, más-más kiegészítéssel.