Címke: #stílustanácsadó
Sziasztok, Balla Gabi vagyok.
Arra gondoltam, itt a blogon is jövök egy összegzéssel; nemrégiben érkezett követőknek, olvasóknak, vagy annak, aki épp most “találkozik” először velem. Teszem mindezt egy csodás levendulamezőről, ahol Peszeki Dorával fotóztunk még nyár elején.
Csak ülünk és várunk. Nem azért, mert jó így, hanem mert nem igen tudunk jobbat. Kinek ne lenne már így, vagy úgy elege a jelenlegi áldatlan állapotból? Nem fogok tuti életvezetési tippeket adni a túléléshez a saját, vagy más példáin keresztül, pusztán némi színes képanyaggal hangulatot javítani jöttem.
Amellett, hogy főként egyéni, illetve gyakran páros tanácsadásokat tartok, időnként csoportos tanácsadásra is jöhettek hozzám. Az idei évre eleve így terveztem, hogy gyakoribbá szeretném ezt a lehetőséget tenni nektek azzal együtt, hogy nagy létszámú workshopot, ahol minimális idő és figyelem jut egy-egy főre, biztosan nem tervezek.
“Egyre jobban lelkesedtem a társadalmilag felelős és környezetbarát ruhák iránt, míg ezzel párhuzamosan egyre inkább elment a kedvem az azelőttről ismert ruházati márkáktól. Szó szerint évek óta dilemma számomra minden egyes ruhavásárlás. Még mindig. Úgy érzem, ma Magyarországon sokszor nagyon nehéz, vagy akár lehetetlen etikusan, környezetbarát módon készült ruhát vásárolni.“ (Kelemen Nóra, Zöld Gardrób).
Az év utolsó blogbejegyzéséhez a még ősszel, a Keleti Pályaudvaron készült fotókat társítottam. Ideillőnek találtam a szettet egyrészt, mert már akkor is ünnepinek hatott a piros-fekete összeállításom, másrészt példaként is hozom arra, hogy a meglévő ruháinkat hogyan lehet kihasználni akár évszakokon átívelően, más-más kiegészítéssel.
Minden találkozás alkalmával, amikor tanácsadásért fordultok hozzám, megkérdezem, miért éppen engem választotok. Öröm azt hallani, amit közvetíteni is szeretnék: amiatt kerestek meg engem, mert hitelesnek láttok, mert némileg kilógok a sorból az öltözködéshez való hozzáállásommal, az olykor szokatlan tippekkel és fenntartható elvekkel, melyeket magamra nézve is alkalmazok és nem csak messziről emlegetem őket.
Formabontás bársonyos, pörgős szoknyában, sportos pulcsival és ráadásként sportcipővel. Még épp egy fémesen csillogó hátizsák hiányzik és kész is a megosztó szett. Akinek viszont tetszik, kapjon kedvet egész nyugodtan.
Várakozás. Sokan, már ha csak rágondolnak is rosszul lesznek. Nem szeretünk várni. Senkire és semmire. A türelem fogyóban. Furcsa ellentmondás azonban, hogy miközben a pörgés és egységnyi idő alatt minél több feladat-elvégzés és élménymegélés a trend, hányszor hallani, hogy ennek most (még) nincs itt az ideje. Gondolkodtatok már azon, mi az, amit hátrébb soroltok? Mi az, ami kevésbé fontos?
Amikor a természet egyre inkább a tompább, meleg színeit mutatja, hajlamosak vagyunk mi is hozzá igazodni. Érdemes-e vajon magunkra húzni az őszi avar színeit? Nem feltétlenül. Viszonylag kevesen vannak azok, akiket nem tesz fáradtabbá, betegessé, de legalább is unalmassá az a sok szépséges, barnás, sárgás-zöldes árnyalat, ami az őszi paletta jellemzője.