Címke: #stylist
Minden találkozás alkalmával, amikor tanácsadásért fordultok hozzám, megkérdezem, miért éppen engem választotok. Öröm azt hallani, amit közvetíteni is szeretnék: amiatt kerestek meg engem, mert hitelesnek láttok, mert némileg kilógok a sorból az öltözködéshez való hozzáállásommal, az olykor szokatlan tippekkel és fenntartható elvekkel, melyeket magamra nézve is alkalmazok és nem csak messziről emlegetem őket.
Bár egyre égetőbb a probléma, mégis kevesen vagyunk még, akik szívükön viselik az ügyet. Melyiket? A jövőnkét. A kérdés nyilván összetett, de azt érdemes felfogni, hogy a divatipar a második legszennyezőbb iparág a világon. “Ugyan már! Engem ez nem érdekel, néhány dolgot veszek csak magamnak amikor épp van időm berohanni egy üzletbe, vagy megrendelem a netről pár ezerért. Ezzel nem lehet baj!” De, lehet.
Formabontás bársonyos, pörgős szoknyában, sportos pulcsival és ráadásként sportcipővel. Még épp egy fémesen csillogó hátizsák hiányzik és kész is a megosztó szett. Akinek viszont tetszik, kapjon kedvet egész nyugodtan.
Várakozás. Sokan, már ha csak rágondolnak is rosszul lesznek. Nem szeretünk várni. Senkire és semmire. A türelem fogyóban. Furcsa ellentmondás azonban, hogy miközben a pörgés és egységnyi idő alatt minél több feladat-elvégzés és élménymegélés a trend, hányszor hallani, hogy ennek most (még) nincs itt az ideje. Gondolkodtatok már azon, mi az, amit hátrébb soroltok? Mi az, ami kevésbé fontos?
Amikor a természet egyre inkább a tompább, meleg színeit mutatja, hajlamosak vagyunk mi is hozzá igazodni. Érdemes-e vajon magunkra húzni az őszi avar színeit? Nem feltétlenül. Viszonylag kevesen vannak azok, akiket nem tesz fáradtabbá, betegessé, de legalább is unalmassá az a sok szépséges, barnás, sárgás-zöldes árnyalat, ami az őszi paletta jellemzője.
Az életben semmi sem fekete, vagy fehér. Öltözködésben azonban nagy kedvence sokunknak. Talán legalább annyira, mint amennyire nem áll jól mindenkinek. Sikerült eléggé belekavarodni? Mutatok inkább feketét, fehéret és hozzá pirosat. Gyertek velem Budára!
Még ha a reggelek hűvösek is voltak, napközben már március közepétől viselhettünk idén átmeneti kabátokat. Levetkőzve ezzel a téli vastag rétegeket és jó esetben a fekete és szürke színeket. Rajtam emlékeim szerint kétszer volt vastagabb kabát március idusa óta; inkább picit fáztam, de annyira ragaszkodtam a színes ballonjaimhoz, hogy inkább aláöltöztem pulcsival.
Az idei év első bejegyzésére már készülök pár hete annál is inkább, mert jó ideje foglalkoztat, hogy megosszak veletek kérdéseket és válaszokat a stílustanácsadással kapcsolatos városi legendákról, tényekről, igazságokról. Öt állítást szemeltem ki a témában, amivel kapcsolatban elolvashatjátok az álláspontomat segítséget nyújtva akár abban is, hogyan válasszatok szakembert magatok mellé, ha a külsőtöket szeretnétek újragondolni.
Ahogy tavaly, idén októberben is rávettem magam, hogy csatlakozzak a mára már széles körben ismert 10×10 kihíváshoz, amit egy kanadai blogger indított útjára. Az alapszabály, válasszatok ki tíz, már meglévő ruhát a szekrényetekből, találjatok ki velük tíz különböző szettet és viseljétek ezeket tíz egymást követő napon. Egyszerűnek tűnik, ugye? Kis rákészüléssel biztosan. Nézzétek, nekem hogyan sikerült véghez vinni a kihívást.