Címke: #hangulat

Balla Gabi stylist mediterrán hangulat

Mediterrán hangulat

Kihasználva és élvezve, hogy még ilyen sok napsütést kapunk szeptemberben magas hőfokkal, gardróbunk szezonváltása is eltolódik. Szeptemberben még nem szükséges eltenni a nyári ruhákat és végképp nem kell előkotorni a vastag pulcsikat és lábbeliket – bár sok kirakat már erre sarkallana, de ez egy másik téma. A mai könnyed bejegyzésem mindössze arra kíván sarkallni mindenkit, hogy (legalább) a hétvégét töltse pozitív hangulatban, minél több napsütésben, jó arcokkal és kellemes környezetben.

Ne tökéletes, hanem önmagad légy!

Idén több bejegyzésem szólt másokról és kevesebb volt a saját hangvétel – a sajátos továbbra is megmaradt. A harmincas éveim utolsó napjait töltve úgy tűnik valamiféle édesbús-nosztalgikus hangulatba kerültem (ki érti ezt? :-)) , de ami a fotókat illeti, csak tavaly nyárig nyúltam vissza és múlt augusztusban a Sió-parton készültek közül válogattam. Gondolataim közül pedig az önismeret és önazonosság témakörből szemezgettem. Ne ijedjetek meg, durva dolgokról nem esik szó, mégiscsak egy stílus(os)blogot vezetek.

Mi az, hogy sportosan elegáns? Szerintünk például ez.

Mivel lehet lazítani az öltöny kötöttségén? Hogyan tehető hétköznap is hordhatóvá egy földig érő, piros tüllszoknya? Dubicz Danival mindketten szeretünk változatosan megjelenni, a különböző hangulatokat variálni. Két szett erejéig egymáshoz öltöztünk, ebből az elegánsabb változatot mutatom meg ma.

Öltöztessen téged a Balla Gabi!

Te is szeretnéd, ha egy hétig csak fel kellene kapnod az előre bekészített ruhadarabokat? Kíváncsi vagy, hogy a te szekrényedből milyen kombinációk kerülhetnek ki egy stílustanácsadó szemével? Gyere és nézd meg mit találtam Zsuzsánál, akit alapvetően a praktikum vezérel a mindennapi öltözködése során, mégis tudtam olyan nőies szetteket összeállítani, amit szívesen hordott.

Fehéret a fehérséghez

Akinek már iszonyúan elege van a hidegből, nagy eséllyel nem kattint a durván téli kép láttán. Aki viszont reálisan nézi, hogy még csak február eleje van és ha tetszik, ha nem, még bizony jó néhány vastag darabot felveszünk mire meglátjuk az első rügyfakadást és jól jöhet egy újabb ötlet, neki ajánlom a mai bejegyzést.

Karácsonyi post

Idén sem szaporítom az “annyiravártammáregyhónapjakészülök éstúlvagyokpörögve” bejegyzések sorát annak ellenére, hogy szeretem a karácsonyt és én is minden évben várom. Most úgy alakult, hogy a szokásosnál pár nappal korábban elkezdhettem a hangolódást, a készülődést és főleg a lenyugvást.  Szinte maradéktalanul sikerült elkerülnöm az őrületet, a türelmetlen és feszült, kapkodó tömeget. Ez nyilván tudatos volt és viszonylag egyszerűen megoldható: lehetőség szerint nem mentem a közelébe 🙂

Cukormázzal

Lehetett volna ez a bejegyzés egy napsütéses-cukormázas, itt van az ősz itt van újra írás is. Na de egyrészt az élet nem (mindig) habostorta – bár ez legtöbbször csak hozzáállás kérdése és a cukor ráadásul hosszú távon nem is áldásos – , másrészt az édes élet is unalmas egy idő után, hisz a gyarlóság eredendően kódolt tulajdonsága az emberiségnek.

Gyereknapi könnyed

Vasárnap kora este. Épp tökéletes kikapcsolódó időszak. Igaz, mindenki másképp töltődik. Nekem valamiért hosszú ideje kell a vasárnap esti lehiggadás, fejben összeszedése az elmúlt hétnek, a következőnek, békés átmenetet képezve ezzel fejben, testben, időben és térben. Ritka kivételek persze vannak, de a vasárnap este szentsége – ahogy legkedvesebb barátom némi éllel emlegetni szokta – alap.