Címke: #nő
Az év utolsó blogbejegyzéséhez a még ősszel, a Keleti Pályaudvaron készült fotókat társítottam. Ideillőnek találtam a szettet egyrészt, mert már akkor is ünnepinek hatott a piros-fekete összeállításom, másrészt példaként is hozom arra, hogy a meglévő ruháinkat hogyan lehet kihasználni akár évszakokon átívelően, más-más kiegészítéssel.
Minden találkozás alkalmával, amikor tanácsadásért fordultok hozzám, megkérdezem, miért éppen engem választotok. Öröm azt hallani, amit közvetíteni is szeretnék: amiatt kerestek meg engem, mert hitelesnek láttok, mert némileg kilógok a sorból az öltözködéshez való hozzáállásommal, az olykor szokatlan tippekkel és fenntartható elvekkel, melyeket magamra nézve is alkalmazok és nem csak messziről emlegetem őket.
Bár egyre égetőbb a probléma, mégis kevesen vagyunk még, akik szívükön viselik az ügyet. Melyiket? A jövőnkét. A kérdés nyilván összetett, de azt érdemes felfogni, hogy a divatipar a második legszennyezőbb iparág a világon. “Ugyan már! Engem ez nem érdekel, néhány dolgot veszek csak magamnak amikor épp van időm berohanni egy üzletbe, vagy megrendelem a netről pár ezerért. Ezzel nem lehet baj!” De, lehet.
Ahogy tavaly, idén októberben is rávettem magam, hogy csatlakozzak a mára már széles körben ismert 10×10 kihíváshoz, amit egy kanadai blogger indított útjára. Az alapszabály, válasszatok ki tíz, már meglévő ruhát a szekrényetekből, találjatok ki velük tíz különböző szettet és viseljétek ezeket tíz egymást követő napon. Egyszerűnek tűnik, ugye? Kis rákészüléssel biztosan. Nézzétek, nekem hogyan sikerült véghez vinni a kihívást.
Mondhatjátok, hogy épp bezárt az idei vénasszonyok nyara, de egyrészt a válogatásaim mindig leginkább gondolatébresztők, másrészt a nyár végi szettek egy plusz réteggel zömében még ősszel is hordhatóak, arról nem is beszélve, hogy a magyar tervezők egész évben alkotnak és a kínálatot a szezonhoz igazítják. Így aztán máris van létjogosultsága az akár már lengének tűnő öltözékeknek. Hazai tervezős válogatásom harmadik, befejező része ez.
Idén több bejegyzésem szólt másokról és kevesebb volt a saját hangvétel – a sajátos továbbra is megmaradt. A harmincas éveim utolsó napjait töltve úgy tűnik valamiféle édesbús-nosztalgikus hangulatba kerültem (ki érti ezt? :-)) , de ami a fotókat illeti, csak tavaly nyárig nyúltam vissza és múlt augusztusban a Sió-parton készültek közül válogattam. Gondolataim közül pedig az önismeret és önazonosság témakörből szemezgettem. Ne ijedjetek meg, durva dolgokról nem esik szó, mégiscsak egy stílus(os)blogot vezetek.
Bonbonok, fűszerek, gyümölcsök, csokoládé, maga az édes élet – ha már a címben is filmes áthallás van. Hogyan lesz valakiből színészi és marketinges múlttal bonbon készítő? Ellen lehet állni, ha a ház aljában egy csokiműhely áll rendelkezésre, hogy akár minden nap újabb különlegesség készüljön? Június-július havi hétköznapi emberek rovatomban a Trita csoki megalkotójáról, Tabajdi Ritáról olvashattok.
Próbáltátok már, hogy a megszokott darabokat olykor szokatlanul párosítjátok és pusztán kiegészítőket használva teljesen új szettet varázsoltok? Például ebben tud segíteni egy személyi stylist: ha egyedül nem megy a gardróbtartalom újrakomponálása, az alapdarabok feltérképezése és meglelése, a kiegészítők variálása, segítségül hívhatsz tanácsadót, aki – optimális esetben valóban – személyre szabott tanácsokkal lát el. Így segítek én is nőknek újra beleszeretni a ruháikba, ahogy a sajátjaimba is teszem napról napra. Nézzétek a színek lüktetését és a kiegészítők játékát a következő szettemben és kapjatok kedvet akár a zoknihoz – szandállal! 😉
Májusban már dübörög az esküvő szezon. Szeptemberig nagy eséllyel mindenki lát az ismerősei köréből legalább egy esküvői fotót, vagy vesz részt vendégként szertartáson és minden évben megvannak az esemény főszereplői is, az aktuális jegyespárok. Az előkészület, az izgalom, a nagy nap felejthetetlen pillanatait pedig még mindig érdemes profi fotós kezére bízni. Halmai Gyöngyi fotográfussal az esküvő fotózásról beszélgettünk május havi hétköznapi emberek rovatomban.